Könyvajánló: Tari Edit: Kőbe faragott liturgia

A régész szerző bő harminc évvel ezelőtti templomásatásán tárt fel egy összetört kő keresztelőmedencét. Ez az esemény indította el a keresztelőkút párhuzamainak keresését, mint egy adatgyűjtő szelíd csermelyt, amely később patakká, vad folyóvá, majd legvégül tágas tengerré – egész pontosan könyvvé duzzadt.

 

 

Tari Edit Kőbe faragott liturgia, A Kárpát-medence középkori kő keresztelőmedencéi című, négyszáz oldalas, igényes kivitelben elkészült monográfiája, amelyet a Magyar Nemzeti Múzeum adott ki, az első olyan munka, amely az olvasó elé tárja a történeti Magyarország összes fellelhető kő keresztelőmedencéjét. A szerző igyekezett a középkori példányokra fókuszálni, de mint bevezetőjéből is kiderül, ez az emlékanyag nehezen és sokszor bizonytalan keltezése miatt csak főbb vonalakban volt lehetséges. Az igényesen kifaragott keresztelőkutak jól megférnek a mesterségbeli tudást nélkülöző faragványokkal a könyv hasábjain. Még napjainkban is tűnnek el ezek a liturgikus faragványok templomokból, templomkertekből, ezért ez a monográfia talán a még lappangó tárgyak megmentésében is szerepet játszhat.

A könyv könnyen áttekinthető szerkezetben készült. Körülbelül száz oldalon keresztül olvasható a keresztelőmedencék hazai és európai kutatástörténete, a keresztelés középkori története, liturgiája. A monográfia ezen fejezete tartalmazza a keresztvíz és keresztkút szentelésének történetét, a víz szimbolikus jelentőségét, bevonva a mitológiában történő előfordulások áttekintését is. Ezt követően az emlékanyag csoportokra bontott áttekintését olvashatjuk, itt már képekkel illusztrálva az elmondottakat. A szerző a kőfaragás – keresztelőmedencékhez kapcsolható – rövid történetét is adja, arra próbálva választ keresni, hogy kik készíthették ezeket a faragványokat? A kőfaragók szerkesztési vázlatait is bevonja az elemzésbe. Óvatosan műhelykapcsolatokra is próbálja felhívni a figyelmet, a jövő kutatóira bízva elképzelésének bizonyítását, vagy cáfolatát.

 

 

A történeti tanulmány fejezetet egy jól végiggondolt, egységes szerkezetű katalógus és tematikus, illetve elterjedési térképek teszik teljessé. A háromhasábos, alfabetikus sorrendben készült katalógus szöveges részébe vannak igényesen betördelve a színes fényképek és a rajzok, megkönnyítve az olvasó tájékozódását. A szerző mindenütt a magyar településnevet használja, de feltünteti a határon túli, mai elnevezést, országot és a megyét. Minden oldal alján szintén a használatot segítik a lábjegyzetek, az adatok a kutatók számára azonnal rendelkezésre állnak. A körülbelül hatszáz emléket tartalmazó térképet a könnyebb használhatóság miatt a szerző a kötet előzékében mutatja be először, mintegy ízelítőt adva a nagy mennyiségű liturgikus tárgyról, majd a kötet hátsó, belső borítóján található a korszak szerinti eloszlás, három részre bontva a térképet. Ez előtt van a három nagyméretű részlettérkép, nagyjából a Magyar Királyság három nagy országrészére tagolva, amit a lelőhelyek felsorolása követ. Mivel tematikailag a térképek és a lelőhely jegyzék összetartoznak, így ez elé került a tartalomjegyzék.

A kötet végén részletes angol nyelvű összefoglaló integrálja az eddig fehér foltként kezelt hazánkat az európai, történeti vérkeringésbe.