Könyv a középkori Budáról

Spekner Enikő könyve hiánypótló munka, hiszen egyszerre szól a középkori városfejlődésről és a hatalomszervezés változásáról.

 

 

Aki behatóbban foglalkozik a magyar középkor történetével, a korszak településszerkezetével, a királyi hatalom változásával, előbb utóbb óhatatlanul találkozik a kérdéssel, hogy vajon miért éppen a városok közt ugyancsak újonc Buda lett 15. század elején a királyi hatalom központja. Bár a Medium Regni, vagyis a királyság központi hatalmi területe már az ezredforduló utáni első évtizedekben kiemelkedett hatalomszervezési, kormányzati súlyát tekintve, Esztergom és Székesfehérvár, majd a 12. század végétől Óbuda egyaránt fontos központ volt, ám egyik sem lett kizárólagos – a képet ráadásul a 13. század második felétől Buda, a várhegyen épített új település, valamint a 14. század elejétől Visegrád is színesítette.

Spekner Enikő munkájában gondos alapossággal mutatja be a Medium Regni királyi központjainak hálózatát, Pest német városát és Buda alapításának első évszázadát. Nem próbál teljes hipotézist alkotni, amit nem is igen lehetne, hiszen az egykori Kammerhof, az első budai királyi ház feltárása még várat magára (Zolnay csak mintegy 8 százalékát kutatta meg a területének), s az ottani eredmények tisztázhatják csak azt, hogy mikortól is számított valódi, egyenrangú székhelynek Buda: már IV. Béla korától, vagy csupán III. András uralkodása alatt emelkedett fel a város. 

A történész igyekszik leszámolni a bűnös város mítoszával, miszerint I. Károly megsértődött volna az őt „megtagadó” Budára és ezért alapított rezidenciális települést Visegrádon. Sőt: Spekner Enikő felhívja a figyelmet arra, hogy a Csák Mátéval folytatott hatalmi harc kiéleződése előtt uralkodása legnyugodtabb éveit töltötte Budán Károly, s onnan vélhetően egy tervezett, vagy kudarcba fulladt merénylet és személyének nehézkes védhetősége miatt volt kénytelen távozni.

Az új budai székhely építése a 14. század közepe táján, második felében, eddig még nem tisztázott ütemekben vette kezdetét a várhegy déli szegletében. Ám a szerző ezt a korszakot már nem tárgyalja, hiszen a célja annak a feltárása volt, hogy miként vált alkalmassá Buda nem csupán a királyi udvar megtelepedésére, de a későbbi fővárosi rang elérésére is. Egy teljes monográfia elkészítése nyilván sokkal több energiát emésztene fel, hiszen a kötet a vizsgált időszakot illetően roppant részletes mellékleteket, adattárat is tartalmaz.

Nincs hát más dolgunk, mint a remélhetőleg azért elkészülő folytatásig is lapozgatni, tanulmányozni ezt a könyvet, amely a korszak kutatói számára fontos, a laikus érdeklődők kezében érdekes olvasmány lesz.