Középkori csontmegmunkáló műhely Visegrádról
A 14-15. századi város feltételezett piacterének északi oldalán 1985-ben végzett földmunkák és régészeti leletmentés során az egyik kutatóárokból több ezer megmunkált csonttárgy került elő. Kováts István régész ismertetője.

A több ezer megmunkált csonttárgy között fúróval kilyukasztott csontlemez-darabok, hasáb formájúra vágott, későbbi megmunkálásra előkészített töredékek, ép és rontott hatoldalú játékkockák és különböző formájú gyöngyök egyaránt voltak. A leletek koncentrált előfordulása és a leletanyag elemzése alapján a lelőhelyen egy középkori csontmegmunkáló műhely kidobott hulladékanyagát sikerült azonosítani.

Rekonstruálhatóvá vált a különböző tárgyak gyártásának egész folyamata is. Megállapítható volt, hogy nyersanyagként elsősorban nagy testű háziállatok orsó-valamint kéz és lábközépcsontjait használták fel; a korabeli húsellátásban alapvető fontosságú szarvasmarha megmunkálásra leginkább alkalmas vázrészeit az ételhulladékból is kiválogathatták. Ezek mellett gyűjtögetés vagy vadászat útján szerzett szarvas-és őzagancsokból is készítettek különféle tárgyakat.

A műhely fő termékei a gyöngyök és a szabályos, hatoldalú játékkockák voltak. A gyöngykészítés legfontosabb munkaeszköze az ókor óta széles körben használt és a középkori műhelyábrázolásokon is gyakran látható íjas eszterga. Az íjjal hozták mozgásba az eszterga tengelyét, illetve az abban rögzített háromágú fúrófejet, amellyel addig fúrták a másik kézben tartott lemezt, míg annak középső, leghosszabb hegye azt át nem lyukasztotta; eközben a két szélső, ferdén kiképzett oldalél is a csonthoz ért és körben félig kivéste a gyöngy alakját. Ezután a másik oldalról a furatba illesztve a fúró hegyét, megismételték a műveletet, majd a csontlemezből kipattintották a kész gyöngyöt. A különböző darabokon megfigyelt lyukak átmérője (4-10 mm), valamint a kész gyöngyök hasonló méretei alapján többféle fúrófejet is használtak, amelyek közül a lelőhelyen egy ép példány is előbukkant. A munkafolyamatot az ismert ábrázolások és a fennmaradt fúró alapján rekonstruált és elkészített méretarányos íjas eszterga segítségével is igazolni lehetett.

A változatos formájú, kónikus, gömb és sokszög alakú csont gyöngyöket a keresztény imádságok számlálására használt rózsafüzér, illetve egyszerű ékszerek, viseleti díszek készítéséhez használták fel. A keleti eredetű, más vallásokban sem ismeretlen imafüzér a 13. században domonkos szerzetesek révén terjedt el Európában és liturgikus szerepe mellett babonás szokások is fűződtek hozzá; például rontás-és bajelhárító céllal a kilincsre akasztották vagy kereszteléskor a csecsemő pólyakötőjébe helyezték.
A dobókockák készítésére szintén a műhelyhulladék darabjai, illetve az ép és töredékes példányok alapján következtethetünk. A négyzetes hasáb formájúra előkészített 4-6 mm oldalélű nyersanyagból fűrészelték ki a kockákat, amelyek oldalait simára csiszolták, majd 1-től 6-ig bepontozták. A kockákkal űzött szerencsejáték az ókor óta ismert és a középkorban is széles körben elterjedt; erre a régészeti leletanyagon kívül az egyházi és világi hatóságok tiltó rendelkezései is utalnak.
A csont gyöngyök és kockák mellett a műhelyben egyéb tárgytípusok is készülhettek: ilyennek tekinthetők például a nyéllapos vaskésekre szerelt késnyélborító-lemezek is, amelyeknek több példánya is előbukkant. Egy 19. századi mesterségleírás is megerősíti, hogy egy csontmegmunkáló műhelyben elsősorban gyöngyök, gombok, késnyelek, orsók és játékok készültek.

Ettől a lelőhelytől mintegy 15 méterre egy kilencszer tizenkét méter alapterületű agyagpadlójú, faszerkezetes, kőalapozású ház romfalait sikerült feltárni. Ennek padlójáról többek között ép és töredékes csont övdíszek, több kisméretű ár-szerű vaseszköz, illetve további műhelyhulladék-darabok is előkerültek. E leletek alapján elképzelhető, hogy a műhely ebben az épületben működött az itt lelt korabeli pénzérmék alapján a 14. század utolsó harmadában és a 15. század elején.
Kováts István
Irodalom:
Gróf Péter – Gróh Dániel: Játékkocka és rózsafüzér. A középkori csontmegmunkálás emlékei Visegrádon. In: D. Matuz Edit – Ridovics Anna (szerk.): Játszani jó! Történelmi barangolás a játékok birodalmában. Budapest, 2004, 83-95.
Kováts István: Visegrád évezredei (Altum Castrum. A Mátyás Király Múzeum Füzetei 8.). Mátyás Király Múzeum, Visegrád, 2018, 156-157; 162-163.
Fotó: Szabó László
-
Diósgyőr, egy műemléki ámokfutás vége
2023-03-16 11:24:27 -
BTM: honfoglaló film a Vármúzeumban, a Büdy-vár új élete, visegrádi játszópark: lehet másik
2023-03-16 10:16:49 -
Téli álomból ébred a szegedi múzeum, Csontváry emlékezete Gácson és Losoncon
2023-03-13 16:58:25 -
Esztergom: középkori eredetű falak a ferences templomban
2023-03-03 08:47:48 -
Szoborpark: málló anyag, múló emlékezet, így készült a Lovakon, nyergekben
2023-03-03 08:13:15 - További cikkek megjelenítéséhez kattints ide!
-
Diósgyőr, egy műemléki ámokfutás vége
2023-03-16 11:24:27 -
BTM: honfoglaló film a Vármúzeumban, a Büdy-vár új élete, visegrádi játszópark: lehet másik
2023-03-16 10:16:49 -
Téli álomból ébred a szegedi múzeum, Csontváry emlékezete Gácson és Losoncon
2023-03-13 16:58:25 -
Esztergom: középkori eredetű falak a ferences templomban
2023-03-03 08:47:48 -
Szoborpark: málló anyag, múló emlékezet, így készült a Lovakon, nyergekben
2023-03-03 08:13:15