Buzás Gergely viszontválasza Nagy Gergelynek, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága elnökének a zsámbéki templom ügyében.

 

 

Kedves Gergely!

 

Örömmel olvastam válaszodat, amit a zsámbéki templom tervpályázatához az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága ajánlásairól írott cikkemhez írtál. Egyrészt örülök, hogy valaki nevére vette ezt az ajánlást, másrészt, hogy megerősítgetted a cikkemben kifejtett érzéseimet, miszerint az ajánlás szerzői számára a rom tájképi elemként fontosabb, mint történelmi dokumentumként, harmadrészt megnyugtat, hogy Te is tisztában vagy a rom jelenlegi katasztrofális állapotával, bár továbbra sem látom, hogy ennek kellő jelentőséget tulajdonítanál. Úgy látom a véleményeink két területen térnek el: egyrészt a zsámbéki templom fontossága mibenlétének megítélésben, másrészt az ICOMOS MNB kompetenciáinak kérdésében.

De mielőtt e lényegi kérdésekre rátérnék, egy félreértést szeretnék még tisztázni. Írásomban kifogásoltam, hogy az ICOMOS MNB állásfoglalását nem írta alá senki, csak annyi szerepel benne, hogy az ICOMOS MNB adta ki. Te ezt így elegendőnek tartod, és úgy tűnik másoknak sem tűnt fel ez a hiányosság, engem viszont nagyon is zavart. Készséggel elhiszem, hogy az egyesület tagjai közfelkiáltással szavazták meg az állásfoglalás közzétételét, ám nyilván akkor is volt, vagy voltak, aki, vagy akik megfogalmazták a szöveget, a közgyűlés elé vitték, a tagtársakat meggyőzték az igazáról és megszavaztatták a közreadásról. Ez az ő szellemi termékük, amiért illő teljes szakmai tekintélyükkel helyt állniuk, még akkor is, ha egy egyesület teljes tagsága – mert ugyebár ezt jelenti, hogy a nyilatkozatot az ICOMOS MNB adta ki – egy emberként kiáll mellettük. Én ennek a szakembernek, vagy szakembereknek a személyére voltam kíváncsi, hogy ha már vitatkozom valakivel, akkor tudjam, hogy kinek a gondolataival vitatkozom. Ha jól értem, akkor Te most magadra vállaltad a szöveget, amit ezúton is köszönök. Így már nem egy arctalan intézménynek, hanem egy valós szakembernek címezhetem a viszontválaszomat.

Örülök, hogy úgy tűnik, arról nincs vitánk, hogy egy rom fenntarthatatlan, és a romkonzerválás valójában a rom fokozatos, de végül teljes újraépítését jelenti. Ám ebből a vitathatatlan tényből eltérő következtetéseket vonunk le. Számodra ugyanis ez úgy tűnik, mellékes kérdés, számomra pedig ez a probléma lényege. Bár leveledben azt bizonygatod, hogy a zsámbéki templom történeti jelentőségét Te is fontosnak tartod, ám azzal, hogy ezt „másodlagos kérdésnek” titulálod, és írásomról, amelyben az eredeti épület fenntartásának jelentőségére hívtam fel a figyelmet, azt állítod, hogy az „nem a helyzet valós kérdéseivel foglalkozik”, mégis azt igazolod, hogy számodra nem a középkori épület a legfontosabb, hanem a mai tájképben megjelenő kortárs rom, mint ezt leveledben konkrétan meg is erősíted. Ezzel a véleménnyel soha sem fogok egyetérteni: mint a múlt emlékeit kutató és becsülő régész, számomra egy történeti forrás – márpedig egy középkori rom történeti forrás – megőrzése mindig is fontosabb lesz, mint a folyamatosan változó táj egyetlen eleme mai látványának minden áron való megőrzése. Ez számomra semmiképpen sem illik bele a műemlékvédelem fogalmába. 

Nézeteltérésünk másik tárgya az ICOMOS MNB szerepének megítélése. Te, mint az egyesület elnöke nyilván meg vagy győződve ennek a szervezetnek a műemléki kompetenciájáról, nekem, mint kilépett egykori tagnak viszont más a véleményem. Azt tapasztaltam, hogy az egyesület hosszú idő óta egy olyan szemléletet testesít meg, amely a magyar műemlékvédelem sorozatos kudarcaihoz és végső soron hanyatlásához vezetett. Mint a jelen eset is mutatja, az egyesület gyakran tesz közzé olyan állásfoglalásokat, amelyek véleményem szerint a műemlékek, elsősorban a rom műemlékek károsodásához, vagy akár pusztulásához vezethetnek. Bár a műemlékek helyreállítását sokszor ostorozzátok, hiányolom a nyilvános kiállásotokat olyan konkrét műemlékrombolással szemben, mint a gellérthegyi Citadella jelenleg folyó részleges bontása. Továbbá nem tapasztalom, hogy az egyesület eredményesen fellépne a műemlékek széles körben való népszerűsítésért, és hatékonyan tudná képviselni társadalom előtt a műemlékek értékeit. Úgy vélem ez azért nem sikerül, mert csak egy zárt kört szólít meg, és kizárólag ennek a körnek a véleményét is képviseli. Hogy ezek a kifogások  valóban „személyeskedések”-e, ahogy Te értékeled, azt ki-ki döntse el maga. Én úgy vélem, hogy ezek egy sokkal nagyobb ívű probléma részei, mint az egyes személyek közötti esetleges szakmai viták. Véleményem szerint ugyanis alapvetően ugyanez a dogmatikus magatartás, valamint a bezárkózás, a társadalom igényeivel szembeni meg nem értés vezetett az egykori magyar műemléki intézményrendszer leépüléséhez is. Műemlékeket üzemeltető múzeumigazgatóként nap mint nap tapasztalom, hogy nem igaz, hogy a társadalom érdektelen vagy ellenséges lenne a múlt emlékeivel szemben, sőt nagyon is megvan az emberek tömegeiben a kíváncsiság és a tisztelet a történelmi, művészeti és műemléki értékek iránt. Meg lehet nyerni az emberek figyelmét és szimpátiáját a műemlékvédelem számára, de ezt nekünk, szakembereknek kell kiharcolni, úgy hogy olyan kérdésekre adunk releváns és közérthető válaszokat, amelyek a széles közönséget foglalkoztatják. Ezzel szemben a XXI. század elején a magyar műemlékvédelem rossz kérdésekre adott sorozatban rossz válaszokat: nem a történelmi múltról, hanem saját múltjáról beszélt, nem a történelmi emlékezetet akarta feltámasztani, hanem önmagának akart emlékeket állítani, nem a műemlékeket védte, hanem az műemlékvédelem intézményének érdekeit helyezte mindezek fölé. Az emberek meggyőzése helyett jogszabályokat alkotott, magyarázatok helyett utasításokat adott. Márpedig ez a hivatal zárt körén kívül senkit sem érdekelt, sőt a lehetséges külső szövetségeseit ellenségeivé tette. Egy idő után már senki sem volt hajlandó egy hivatallá merevedett, önmaga létezésének értelmét még megindokolni sem akaró intézményrendszerre erőforrásokat áldozni. Az szomorít el, hogy ICOMOS MNB most Zsámbék kapcsán is pontosan ugyanezt teszi. Márpedig amikor a műemlékek helyett a műemlékvédelem kerül a középpontba, akkor múltnak nincs többé jövője.

 

2023. 08. 10.

 

Üdvözlettel: Buzás Gergely