Ha a természettudományos vizsgálatok eredményét elfogadjuk, valahová a 8-9. századra kell tennünk az erődítés korát, amely nagyrészt megegyezik a templom kapcsán kapott értékekkel.Molnár István feltáró régész tanulmánya.

 

 

A kaposszentjakabi bencés apátság maradványait az 1960-as években Nagy Emese vezetésével tárták fel, majd a munkák 2014-ben és 2016-ban Molnár István vezetésével folytatódtak. Bár a leletanyag feldolgozása még hosszabb időt vesz igénybe és remélhetőleg számos kérdést megválaszol majd, de már az eddigi eredmények alapján is sok új ínformációt nyertünk a monostor történetéről.

Az egykor Zselincszentjakabinak nevezett monostor alapítólevelének szövege későbbi oklevelekben megőrződött. Innen tudjuk, hogy a Győr nembeli Atha (Ottó), somogyi ispán és nádor 1061-ben Szent Jakab hegyén alapította monostorát, ahol korábban már volt egy templom, amely „szerfölött régisége és elhanyagoltsága miatt már pusztán állt.”1A kolostor nagy adományokat kapott, felszenteléséről – amely Salamon király és Géza herceg jelenlétében, valószínűleg 1067-ben történt – a Képes Krónika is megemlékezett. A középkor folyamán a Dél-Dunántúl egyik legfontosabb bencés monostora volt, több mint 60 településen voltak birtokai, bár gazdagságát a kegyúri család erős befolyása korlátozta. A korabeli írott források leginkább a kegyuraságot birtokló Győr nembeli Szerdahelyi család különböző ágainak a kolostorral és egymással való pereskedéseivel és egyezkedéseivel kapcsolatosak. A monostor 1392-ben búcsúengedélyt kapott. Az 1508-as bencés vizitációból tudjuk, hogy az apáttal együtt 6 szerzetes élt az apátság akkor még jó állapotban lévő épületeiben.

A török veszély miatt legkésőbb 1543-ra a szerzetesek elhagyták a kolostort és helyükre katonák érkeztek. Az épületegyüttes rövid ideig végvárként működött, majd 1555-ben Kaposvár várával együtt török kézre került.