A Salamon-torony és a magyar műemlékvédelem
A történelmi épületek múltját nem változtathatjuk meg – a jövő esélyét viszont korunk adja meg nekik. Buzás Gergely írása.
![](/content/archeologia/252/w590/salamontorony01.jpg)
![](/content/archeologia/252/w254/salamontorony02.jpg)
Történelmi jelentősége mellett ugyanakkor a Salamon-torony egy élő és működő múzeumépület, ahol évente tízezrek fordulnak meg, hogy kiállításai révén megismerjék Visegrád évezredes történelmét, és tetejéről gyönyörködjenek a Dunakanyar páratlan látványában. Mint minden épület a Salamon-torony is él, azaz változik, és ezt az életet a műemléki helyreállítás sem tudta megfagyasztani. A változás persze elsődlegesen romlást, lepusztulást jelent, de normális esetben ezzel együtt kell járnia a folyamatos megújulásnak, felújításnak, ami magába foglalja a restaurálások során elkövetett, kivitelezési és tervezési hibák kijavítását, és a változó környezet feltételeihez és a változó társadalom igényeihez való igazodást is. Egy, a Salamon-toronyhoz hasonló, több évszázados, számtalanszor funkciót váltott és közben mindig átépült épület története pontosan erről szól: a változásról. A műemlékvédelem tévúton járna, ha azt gondolná, hogy a feladata a változás megakadályozása, mert ez az épület halálát jelentené. A műemlékvédelemnek úgy kell segítenie az épület folyamatos megújulását, hogy közben mindig megőrzi eredeti értékeit. Az azonban korántsem könnyű kérdés, hogy egy ilyen gazdag múltú épület esetében mi tekinthető eredetinek és mi értéknek. Ezeknek a kérdéseknek a megítélése is folyamatosan változott a történelem során. A XX. századi intézményes műemlékvédelem kartákban próbálta megfogalmazni az éppen aktuálisnak, vagy legalábbis többé-kevésbé konszenzusosnak gondolt alapelveket. Az épületek azonban mindig egyediek, fájdalmas veszteségek nélkül soha sem szoríthatóak bele a karták szigorú elvszerűségének Prokrusztész-ágyába. Az 1960-as években helyreállított Salamon-torony, amelyet a Velencei-karta korában mintaműemléknek tekintettek, mára igencsak lerongyolódott. Az utóbbi évtizedek javítási kísérletei nem hoztak eredményt. Bebizonyosodott, hogy az épület napi működtetése, egyszerű állagvédelme is megoldhatatlan feladat az 1960-as években kialakított állapot fenntartása mellett. Halaszthatatlanná vált a Salamon-torony műemléki helyreállítási koncepciójának gyökeres átgondolása. Egy ilyen munka évtizedes tudományos előkészületeket kíván. E munka már 1990-ben megindult, elsőként a torony kőfaragványainak és építéstörténetének, valamint építészettörténeti elemzésének elkészítésével, melyet Bozóki Lajos művészettörténész dolgozott ki. Ezzel párhuzamosan magam a torony egyes építési periódusainak elméleti rekonstrukcióját készítettem el. A visegrádi vár és benne a Salamon-torony történeti forrásait Iván László, a régészeti kutatások történetének feldolgozását Kováts István végezte el. E munkák eredményeit mind publikáltuk is. Erre a több évtizedes kutatási alapra támaszkodva készítette el Albert Tamás idén a torony helyreállítási tervét, amelynek célja a torony eredeti középkori értékeinek védelme és bemutatása mellett, a már csaknem másfél évszázadra visszatekintő műemléki beavatkozások fennmaradt értékeinek megőrzése, ugyanakkor e korábbi helyreállítások által elkövetett hibák kijavítása, valamint új értékek létrehozása volt.
A tervező és a tervezési munkát segítő kutatók rendelkezésére álló gazdag ismeretanyag lehetővé tette az egyes megoldási lehetőségek reális értékelését. A terveket azonban a műemléki tervtanács egy nehezen értelmezhető határozatban lényegében elutasította, lehetetlenné téve ezáltal azt is, hogy a torony legégetőbb problémáit megoldjuk, így ennek az egyedülálló műemléknek a pusztulása tovább folytatódik.
A műemléki tervtanács hozzáállása ehhez a kérdéshez beleillik az a torony fent említett műemlékvédelmi "állatorvosi ló" szerepéhez, így érdemes a konkrét vonatkozásain túllépve vizsgálni, mert rávilágít a mai magyar műemlékvédelem legsúlyosabb problémáira is. De, hogy mindezek teljes mélységében érthetőek legyenek az olvasó számára, mindenekelőtt közre kívánjuk adni a Salamon-torony új helyreállítási terveihez készült tanulmányokat: az építészettörténeti elemzést, magát az építészet tervet, továbbá a tornyot üzemeltető múzeumunk érveit is. E sorozat első elemeként olvashatják most Bozóki Lajos doktori disszertációján alapuló tanulmányát a Salamon-torony építés- és helyreállítás történetéről.
Buzás Gergely
-
A kardok után bemutatkoznak a reneszánsz szobortöredékek
2024-07-13 00:37:38 -
Nagykövesd: félidőben a várfeltárás, új kiállítás, új történet Vésztő-Mágoron
2024-07-10 17:07:01 -
Könyvismertető: A kard regénye
2024-06-30 12:56:54 -
Aquincum 130, az antik város mozaikjai, új múzeum születik Nyírbátorban
2024-06-30 12:20:03 -
Szolnok: megnyílt a látogatóközpont, képzőművészek Vaján, pálos szerzetesek a középkorban Zalában
2024-06-23 10:31:18 - További cikkek megjelenítéséhez kattints ide!
-
A kardok után bemutatkoznak a reneszánsz szobortöredékek
2024-07-13 00:37:38 -
Nagykövesd: félidőben a várfeltárás, új kiállítás, új történet Vésztő-Mágoron
2024-07-10 17:07:01 -
Könyvismertető: A kard regénye
2024-06-30 12:56:54 -
Aquincum 130, az antik város mozaikjai, új múzeum születik Nyírbátorban
2024-06-30 12:20:03 -
Szolnok: megnyílt a látogatóközpont, képzőművészek Vaján, pálos szerzetesek a középkorban Zalában
2024-06-23 10:31:18
-
A kardok után bemutatkoznak a reneszánsz szobortöredékek
2024-07-13 00:37:38 -
Benedetto da Maiano visegrádi oltára
2024-05-27 18:49:47 -
Bemutatták Benedetto oltárát Visegrádon
2024-05-27 18:26:37 -
Egy nap sem kellett és meglett a ferences templom
2024-04-09 07:52:35 -
Királyi nászút Visegrádon
2024-02-16 11:32:50