Nem csak az apátsági templom szentélye, de egy rotunda maradványai is előkerültek az almádi monostorban végzett mindössze néhány napos régészeti kutatás során.

 

 

A Monostorapátitól délkeketre, egy dombháton álló egykori almádi apátság területén eddig még nem folyt tudományos feltárás. Az elmúlt napokban Hangodi László történész kezdeményezésére, önkéntesek segítségével és a Monostorapáti Római Katolikus Plébánia támogatásával, Buzás Gergely régész vezetésével sikerült néhány kutatóárokkal felderíteni a területet.

Az almádi bencés apátság egyike az ország legősibb magánalapítású monostorainak. A másolatban fennmaradt adománylevél szerint az apátságot, eleget téve apja, Bánd fogadalmának, annak 1116-ban bekövetkezett halála után 1117-ben Atyusz alapította. Az építkezés jó ütemben folyhatott, hiszen 1121-ben már fel is szentelték Szűz Mária és a Mindenszentek tiszteletére a templomot. Az apátság gyorsan gyarapodott (a 13. század közepétől bizonyíthatóan hiteles helyi tevékenységet is folytatott), részben annak köszönhetően, hogy az alatta folyó Eger-patak völgyében futott a Székesfehérvárt Itáliával összekötő, még római eredetű Via Magna, vagyis nagy hadiút. 

A későbbiekben azonban a monasztikus rendek hanyatlása az almádi apátság sorsát is meghatározta: a szigligeti várnagy 1441-ben kifosztotta a monostort (amiért néhány hónappal később kiátkozták), a híres bencés vizitáció 1508-ban pedig düledező épületről és borissza apátról számol be. A 16. század közepén a török előrenyomulását követően kezdték elbontani a kolostort és a templomot, hogy kövei egy részéből megerősítsék a közeli Nagyvázsonyi várat. Ekkor pusztultak el a völgyben lévő falvak is, hiszen a törökök valósággal felégették a területet.

 

 

A mostani feltárás azt bizonyította, hogy nem csupán klasszikus keletelt apátsági templom épült, hanem kicsivel később, ám még a 12. században egy 7 méteres átmérőjű, belül hat karéjra osztott rotundát is emeltek a templom apszisának északi oldalán. Ugyan a két épület szerkezetileg összeépült, ám a templom szentélyéből nem volt közvetlen bejárás a körtemplomba. A rotunda a Karcsán, Gerényben, Kiszomboron ma is álló, illetve Kolozsmonostoron feltárt rotundatípus legkisebb, de kváderkő falaival a legigényesebben kialakított, egyetlen ismert dunántúli példája. Bizonyosan 1121 utáni keltezése egyértelművé teszi ennek a vitatott korú épülettípusnak a 12. századi datálását.

A most végzett néhány napos kutatás során kiderült az is, hogy a kolostortemplomot már a középkor végén lebontották: a románkori félköríves szentélye helyén, illetve attól délre, mintegy 20 méter hosszan kiásott kőfal mellett gazdag későközépkori leletanyag: cserépedények, kályhaszemek töredékei kerültek elő. A vörös homokkő kváderekből épült rotundát valamivel később, de még a 16. század első felében, vagy közepén rombolták le, hogy faragott köveit elhurcolják. 

 

 

A mostani kutatómunka értelemszerűen csak a régészeti terület kis részét érintette, így azt folytatni kellene. Ennél is sürgetőbb azonban a feltárt maradványok védelme, hiszen különösen a rotunda felmenő falai rendkívül sérülékeny állapotban vannak, mert alóluk az újkori kincskeresők helyenként az alapozást is kitermelték már.