Miután elült a századelő trónharcainak zűrzavara, a nyugati Balaton-felvidéken is egy általános felvirágzó történelmi periódust hozott az Anjou-kor évszázada. Ez a század kiemelkedő korszak az Atyusz nemzetség almádi kegyúri monostora történetében is. Hangodi László újabb tanulmánya.

A XIV. század elején a 9. név szerint ismert apát, Henrik kormányozta a monostor bencés közösségét. 1301. július 2-án már ő töltötte be e tisztséget és 1304. május 15-én még biztosan hivatalban volt. Henriket a csak monogramjáról ismert B. apát követte tisztségében. Őt egyetlen ízben, egy az almádi hiteleshelyen 1307. október 31-én kibocsájtott oklevél említi. Miklós, a 11. ismert almádi apát 1310 és 1313 között irányította a rendházat. 1310. február elsején már hivatalban volt. 1312 nyarán döntőbírói minőségben kapott szerepet a Pál apát vezette tihanyi bencés kolostor egy felsődörgicsei földeket érintő, Gergely fia Miklós királyi tárnokmester előtt zajló birtokperében.
1313. január 5-én Itimerius a 12. almádi apát. Rövid ideig állt posztján, mert mindössze a nevezett napon, illetve február 11-én szerepel egy-egy oklevélben, amikor az almádi konventtel egyetértésben igazolásokat adott ki Barnabás keszi szabó Csobánc-hegyi földvásárlásairól. 1313. június 29-én már utódja, Miklós Almád 13. apátja. ...
Az almádi apátság fennállásának harmadik évszázada a jelen fejezetben nem taglalt hiteleshelyi tevékenységet és oklevélkiadási gyakorlatot, a tekintélyes és elhivatott apátok sorát összességében méltán tekinthető e század a kolostortörténet valódi aranykorának.

 

Részletek Hangodi László tanulmányában