Bár a 2011-es ásatás célja elsősorban a korábbi feltárások hitelesítése, a környezet tisztázása volt, több új eredményt is sikerült elérni Zircen, a ciszterci templom újabb kutatásával.

Ugyan a zirci ciszterci apátságot 1182-ben alapította III. Béla, s talán még az életében nekifogtak a templom építésének, az első szertartások elvégzésére – még ha félkész állapotban is – csak Imre király idejében vált alkalmassá az épület. Ezt az oltárdedikációs kő bizonyítja, amely jelenleg a barokk ciszterci templomban található. A templom építése a következő időszakban is nehezen haladt. A szentély és a kereszthajó ugyan elkészült, de a hosszház befejezésére csak II. András uralkodásának vége felé, az 1220-30-as években kerülhetett sor.

A zirci ciszterciek nem dúskálhattak anyagiakban, mint azt a korábban, illetve a 2011-es feltáráson is talált faragványtöredékek is bizonyítják. A szentély koragótikus elemei még jó minőségűek, ám a hajóban már kevésbé sikerültek a faragványok – nyilván azért, mert fogytán volt az építkezésre szánt pénz, így mind ügyetlenebb (de nyilván kevesebb fizetéssel is beérő) kőfaragókat kellett felfogadniuk az építkezés előrehaladtával.

Bár a templom a 13. század első harmadának végére elkészült, a szerzetes közösség anyagi helyzetében nem következett be javulás. A kolostort még a templomnál is nyögvenyelősebben fejezhették be. Korábban ugyan felmerült, hogy már a 13. században kiépült teljes méretében, ám az új feltárás is bizonyította, hogy legfeljebb a keleti szárny készült el – kerengő felépítésére (mint azt az alapozásnál talált Zsigmond-kori pénz datálta) csak a 15. század első harmadában, csaknem két évszázaddal a templom befejezése után került sor.

Az épületegyüttes ezután már csak alig több mint egy évszázadon át működhetett: 1552-ben a török veszély miatt elhagyták a szerzetesek, s bár a visszatérésük után még használták egy ideig az akkor még csak részleteiben romos apátságot, a mai épületegyüttesnek a 18. században kezdődött építése megpecsételte a sorsát: lebontották, a köveit pedig az új templomhoz használták fel.

A zirci középkori apátság aligha tartozott tehát a legszerencsésebb alapítások közé, s a balsorsa még a pusztulása után is kíséri: a templom teljes kutathatóságát lehetetlenné teszi, hogy északi részén (részben a főhajó, teljes egészében az északi mellékhajó területén) fut végig a 82-es számú főút. Az épület hajdani pompájára csak az út mentén in situ álló gótikus pillére emlékeztet – igaz, mivel a tetejére egy barokk Szent Imre-szobrot állítottak, az arra járók többsége nem tudja, mit lát, s azt sem, hogy a talapzat legalább akkora, ha nem nagyobb értéket képvisel, mint ami fölötte van.

Az út mentén kerítésfal húzódik, keresztülszelve a hajdani szentélyt és négyezetet, ahol egy még fel nem tárt temetkezést azonosítottak a Visegrádi Mátyás Király Múzeum szakemberei a nyári ásatás során.

Részletek a kutatásról Buzás Gergely „a zirci középkori ciszterci apátságban folytatott 2011. évi feltárásról” szóló jelentésében