Két új kötet is megjelent a mohácsi csatát, illetve annak előzményeit, következményeit, szűkebb és tágabb környezete összefüggéseit vizsgálva. A könyvek érdekesek, ráadásul az ötszázadik évfordulóig újabbak is érkeznek.

 

 

„Mohács 1526-2026 Rekonstrukció és emlékezet” a címe annak a könyvsorozatnak, amelyet az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja ad ki, s amelyben elsőként „B. Szabó János és Fodor Pál: Új korszak határán”, valamint „Fodor Pál és Varga Szabolcs: Több mint egy csata: Mohács” című kötetek jelentek meg. A fenti személyek szerkesztőként jegyzik a munkákat, amelyek tanulmánykötetek – igaz írtak is a művekbe.

Az „Új korszak határán” az európai államok hadügye és hadseregei a mohácsi csata korában alcímet viseli. Az ebben található tanulmányok többnyire a 15. század második felétől a 16. derekáig elemzik az országok harcászatát, hadseregeik felépítését. Már rögtön az első, az oszmán birodalmat vizsgáló tanulmányból kiderül az az új kutatási eredmény, amely szerint Isztambul bevételei még a korábban ismertnél is lényegesen nagyobbak voltak. Az oszmán birodalom után az európai hatalmakat veszik sorra a szerzők, s bár van olyan náció, amelynek hadkultúrája nem szerepel, mégis kerek körképet kapunk. A főleg gazdasági adatokra épülő elemzések azt sugallják, hogy tulajdonképpen nem akadt Európában ekkor olyan ország, amelynek esélye lett volna arra, hogy katonailag megtörje az Oszmánok terjeszkedését. Ez a gondolat, miszerint a törökök megállítása reménytelen vállalkozás volt a magyar királyság számára, a másik kötetben is felbukkan. A kötet végén egy erődépítészeti összefoglalóból azonban az derül ki, hogy ha a hadseregek létszámát tekintve nem is, de a hadiépítészeti innovációk terén a 16. század elejére az európai hatalmak már megelőzték a 15. század közepén még előttük járó Oszmánokat, ugyanakkor viszont a Magyar Királyság várépítészete éppen a Mohácsot közvetlenül megelőző évtizedekben nem tartott lépést a nyugati fejlődéssel. 

A jóval testesebb, csaknem hatszázötven oldalával már a könyvkötészet határait feszegető „Több mint egy csata: Mohács”, „Az 1526. évi ütközet a magyar tudományos és kulturális emlékezetben” alcímet kapta. A benne található tanulmányokból rendkívül komplex képet kapunk Mohács mítoszáról, a csatavesztés össznépi emlékezetben való megjelenéséről, annak változásairól. Megismerhetjük a mohácsi csata „török verzióját” is, vagyis a megjelenését, értékelését a török történelemben. A természetesen a szerkesztők elsősorban a magyar szempontokra koncentráltak, így a történetírásban (kortársaktól napjainkig), a képzőművészetben, a zenében, az irodalomban is vizsgálják a szerzők a mohácsi csata utóéletét, s megismerhetjük az eddigi régészeti kutatások eredményeit is. Ugyan a kötet éppen a témái miatt szintén olvasmányos, akár a hadászattal foglalkozó társa, azonban olyan irgalmatlan mennyiségű információt kapunk, amelyet nem könnyű egyszerre befogadni. Ám ennek inkább örüljünk jelen esetben.

A Moháccsal kapcsolatos szakirodalom tehát két meghatározó kötettel bővült, kétségünk sem lehet afelől, hogy mindkettő hivatkozási alap lesz az elkövetkező évtizedekben. Ráadásul 2026-ig új, az eddigieket lényegesen meghaladó forrásgyűjtemény, valamint a Jagellók-, illetve Szapolyai korát feldolgozó tanulmánykötetek is érkeznek, vagyis korunk történészei tudományos-, illetve ismeretterjesztési szempontból méltóképp készülnek az ötszázadik évfordulóra.