Volt idő, amikor még a földvárának létét is vitatták. Kertész Róbert tanulmánya Szolnok első évszázadairól.

 

 

Szolnok kora középkorának vizsgálata nem  tartozik a város történetének legpreferáltabb korszakai közé, ami egyben magyarázatot ad arra is, hogy településtopográfiájáról ismereteink jelenleg meglehetősen hézagosak, és ebből fakadóan sok a bizonytalanság. Mi sem bizonyítja ezt szemléletesebben annál, mint Kaposvári Gyulának a megyeszékhely régmúltját két részletben feldolgozó, alapvető jelentőségű, 1983-ban és 1990-ben közzétett munkája, amelyben a szerző mindössze egyetlen oldalt szentelt a szóban forgó időszak bemutatására. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezen áttekintés szűkre szabott terjedelmében kétségkívül oroszlán része lehetett Selmeczi László 1975-ben megjelent kitűnő tanulmányának, amely hosszú évtizedekre kimerítette a dimenziókat. Több mint három évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy komplex kutatások eredményeként végre napvilágot lássanak az első új szemléletet tükröző értékelések.

Megállapítható mindazonáltal, hogy csupán a történet elején tartunk, és hosszú út áll előttünk. Megoldásra váró feladat maradt bőven, az eddig elért eredmények pedig majdhogynem előzeteseknek tekinthetőek. Ezután kerülhet sor a az Árpád-kori település pontos kiterjedésének, beépítettségének, szerkezetének, valamint a lakóházak mellett a jelentősebb világi, illetőleg egyházi épületek helyének meghatározására is. Az utóbbiak közül feltétlen figyelmet kell fordítani a 11. századi és a késő középkori templomokra, mert ezekre vonatkozóan – mint lentebb látni fogjuk – csak találgatások láttak napvilágot. A probléma nagyságrendjére rávilágít, hogy a középkori és kora újkori temetők kutatása még meg sem kezdődött.