Jó érzés végigolvasni a Várak, kastélyok, templomok legfrissebb, 2014-es kötetét. Az örömbe azért némi üröm is vegyül.

 

 

Diósgyőr, Somogyvár, Nagyvázsony, Drégelyvár, Markaz, Vencsellő, Putnok, Sátoraljaújhely – szinte nem marad üresen egy apró folt sem, ha a Kárpát-medence térképére képzeletben felhelyezzük az évkönyvben szereplő objektumokat. Az Útikalauzban már egzotikus célpontok is felbukkannak, míg a Kaleidoszkópban remek ajánlókat, illetve örökségiparral/örökségturisztikával foglalkozó írásokat találhatunk.

De lapozzunk vissza a csaknem 250 oldalas, ugyancsak tekintélyes kiadvány első négyötöd részéhez, a Műhelyhez és a Krónikához, hiszen ez mintegy keresztmetszetét adja annak, hogy mi történt az elmúlt hónapokban a magyar örökségvédelem szakmai részében, milyen munkák értek be gyümölcsként, hogy azokat már a laikus olvasó elé is lehessen, pazar képanyaggal tárni. Szándékosan írtam „is”-t, hiszen az évkönyv szerzői a műemlékvédelem közismert alakjai, akik talán a másik munkájáról is éppen ebből a kiadványból értesülnek. Hiába, ez egy olyan szakma, amelyben apró szigeteken dolgoznak a művelői, s ritka alkalom, hogy eredményeiket összegyűjtve lehessen olvasni.

Mert a magyar örökségvédelem egyik legnagyobb baja éppen az információhiány. Persze lehet kongatni vészharangot sok minden miatt, ám tény, hogy többnyire az eredményt, a szépet, a jót, az elvégzett munkát sem lehet igazándiból megmutatni. Legalábbis a nagyközönség számára, másfél oldalnyi gépelt szövegben fordítva le egy akár több éves kutatás, helyreállítás eredményeit. Éppen ezért elkeserítő a Várak, kastélyok, templomok kéthavonta megjelenő magazin megszűnése – elkeserítő, mert úgy tűnik, nincs akkora fizetőképes kereslet Magyarországon, hogy egy ilyen értékeket bemutató lapot eltartson, s elkeserítő azért is, mert a hivatalos műemlékvédelem ölbe tett kézzel nézte, ahogyan a magazin a szakadékba zuhan.

Ez az évkönyv nagyszerű ugyan, de nyilván nem képes pótolni egy évente hat alkalommal megjelenő magazint. Az örökségvédelem mára teljességgel saját nyomtatott sajtó nélkül maradt. Vannak persze internetes portálok, az Archeologia is ilyen, de valljuk meg, cikkeink többségével mi sem tudunk kitörni a nagyközönség felé. Egy-egy népszerű, vagy akár a jelenünkhöz kapcsolódó, aktuális írásunkat ugyan sok ezren is elolvassák, ám a témák többsége kis túlzással a szakma belügye marad.

A tendencia riasztó, hiszen spirálban vagyunk: csökken az örökségvédelem propagálását szolgáló felület, így kevesebb ember értesül a szakma eredményeiről. A lemorzsolódók érdeklődési köréből kikerül a műemlékügy, vagyis a megmaradt felületek hatékonysága is erodálódik. Ha pedig az örökségvédelem szakmai belüggyé válik, az a végét jelenti.

„Vigyék jóhírét a könyvnek, hiszen évkönyvünk megmaradásának egyik záloga, ha minél többen vagyunk, akik odafigyelnek és törődnek épített örökségünk emlékeivel” - olvashatjuk a Várak, kastélyok, templomok Évkönyv 2014. előszavában.

Így legyen.