A honfoglaló magyarság megjelenése előtt évszázados lyuk tátong a magyar történelmi tudaton. Jól sikerült a Magyar Nemzeti Múzeum kísérlete a befoltozására.

 

 

Néhány héttel ezelőtt új szakasszal bővült a Magyar Nemzeti Múzeum Állandó Régészeti Kiállítása: a Kárpát-medence történetén végigsétáló látogató immár döccenő nélkül érhet el az avar birodalom felbomlásától a honfoglaló magyarok korába. A korábban hiányzó lépcsőfok leginkább a 9-10. század volt – ezt mutatja be érzékletesen a tárlat, előbbit elsősorban a Zalaváron/Mosaburgban feltárt leletek, eredmények segítségével.

Nemhogy a közepesen tájékozott érdeklődő, de még a szakma sem igazán ismeri a 9. század történetét, ahogy az azt megelőző évszázadok sem részei a történelmi tudatnak. Hogy miért övezte érdektelenség – és így információhiány – ezt a korszakot? Holott a Dunántúl, különösen a 9. században ott volt Európa képzeletbeli térképén, s csak a véletlenen múlott, hogy Pannonia első püspökségét nem Zalaváron alapították meg, hanem majd másfél évszázaddal később Esztergomban.

A 9. századdal kapcsolatos közönyt magyarázhatnánk persze azzal, hogy ez nem a magyar nép története. Holott ez egy badarság: fogalmunk sincs róla, hogy a honfoglaló magyarság mennyire írta át a térség demográfiai térképét, ám a még hiányos kutatások eredményeként tudjuk már, hogy még a honfoglalók hatalmi rendszere sem volt zárt, abba betagozódtak a korábban itt élő – és nyilván kellően kompromisszum-kész – előkelők is. Nyilván még inkább fokozott keveredéssel kell számolni a teljes társadalom körében, így őseinket a Kárpát-medence korábbi lakóiban is keresnünk kell. S hiába okoztak törést a honfoglalók a korábban sem homogén kultúrán, Pannonia mítosza tovább élt, s ez lett a keresztény magyar királyság alapja is.

Az új kiállítási szakasz korszakáról két katalógus, ugyancsak alapos, népszerűsítő stílusban megírt tudományos mű is tájékoztat. Szőke Béla Miklós: A Karoling-kor a Kárpát-medencében és Révész László: A magyar honfoglalás kora című, bőséges képanyaggal kísért műve igazán hiánypótló olvasmány, olyan világot tár az érdeklődők elé, amit eddig aligha ismertek.

 

   

  

A kiállítás első részének, így a korban első kötetnek a tán legfontosabb helyszíne Zalavár/Mosaburg. A településnek, amely Arnulf császár idején királyi városi rangra emelkedett, kétségkívül kulcsszerepe volt a korszak történetében. Mellette azonban más helyszíneknek is kellett lenniük – amelyekről ma még mit sem tudunk.

A Magyar Nemzeti Múzeum a tárlattal és a két kötettel jókora lépést tett, hogy megismerjük ezeket a történelmünk számára eddig elveszett évszázadokat.