A 11. századi Árpád-házi uralkodók sorában nagy figyelmet sohasem kapott I. Géza, az emlékezetét nyilván öccse, I. (Szent) László figurája borította árnyékba. Pedig a királyként csupán három esztendőn át uralkodó idősebb herceg kulcsfontosságú a család ezen ágának hatalomra kerülése és későbbi története szempontjából is, hiszen ő volt az aki elűzte Salamont és az ő utódaival folytatódott az Árpádok históriája. Az érdektelenség napjainkban is kíséri: bár feltárták temetkező templomát és vélhetően azonosították a sírhelyét is, ennek bemutatására még csak terv sem született.

Salamon király és a hercegek konfliktusánál már felidéztük a történeti forrásokat, felesleges hát ezek ismétlése. I. Gézát, aki a későbbi Árpád-házi uralkodók őse volt, a leszármazottai korában született krónikák kifejezetten jámbor, kétségek közt hánykódó embernek mutatják be, aki a lelki üdvét és a keresztény hitet többre értékelte az uralkodásnál. Jámborságát egy sor egyházalapítása is alátámasztja. Két apátság létrehozása: az egyik a Salamon király feletti győzelme helyszínén, Mogyoródon, a másik Garamszentbenedeken, egy katedrális építése, szintén a mogyoródi csatához kapcsolódó helyen, a hercegek csata előtti táborhelyén, Vácott, illetve ugyanitt, egy Szent Péter tiszteletére szentelt kápolna építése, végül pedig a még Péter király által megalapított, ám annak bukása miatt félbemaradt budai Szent Péter prépostság megadományozása, ezáltal új életre keltése képezik egyházi alapításait. Óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy létezhetett valamiféle tisztelete a néhány nemzedékkel későbbiek körében, az általa alapított egyházi intézményekben bizonyosan. Mindenképpen elgondolkodtató, mennyire más személyiséget mutatnak be a későbbi írásos források mint amiről az 1074 és 1077 közötti események vallanak. Ebben azért komoly szerepet játszhatott öccsének, Szent Lászlónak kialakuló kultusza is, amely szükségszerűen háttérbe szorította és egyúttal egyfajta kontraszttal különböztette meg a nála a dinasztia történetében valójában jelentősebb szerepet játszó bátyjáét.

Az ellenkirály

Bár Kemejnél (a krónika szerint vezérei árulása miatt) Géza csatát vesztett Salamonnal szemben 1074 kora tavaszán, néhány héttel később megérkezett az öccse, László által szervezett segítség, így Mogyoródnál a hercegi magyar-cseh sereg győzelmet aratott a király magyar-német csapatain. Salamon a nyugati határszélre szorult, Gézát pedig Fehérvárott megkoronázták, hatalma azonban korántsem volt stabil. Bár már erősen érlelődött a német császár és a pápa konfliktusa, a vejét segítő IV. Henrik csapatai a Duna mentén egészen Vácig jutottak előre, azonban katonai sikert nem tudtak elérni. Gergely pápa a nagyhatalmi érdekeknek megfelelően kezelte Salamon és Géza szembenállását: mindkettejükkel levelet váltott és Géza megkoronázását ugyan törvényesnek ismerte, ám arra biztatta, hogy béküljön ki Salamonnal. 1075 tavaszán felszólította, hogy katonailag védje meg az országot Henrikkel szemben, akit végül 1076 februárjában kiátkozott.

Ezzel ugyan a közvetlen német veszély elmúlt, ám Gézát egyértelműen a pápa sem támogatta. Korábbi jó bizánci kapcsolatai azonban ekkorra már beértek: feltehetően 1075-ben kapta meg a koronát Dukász Mihály császártól: feltehetően ez az abroncskorona, amely a ma ismert korona alsó részét alkotja. Gézának ekkor már bizánci felesége volt Szünadéné személyében, egyes történészi vélemények szerint azonban a család későbbi történetében kulcsszerepet játszó fiai, Kálmán és Álmos egy feltételezett korábbi, Zsófia flandriai grófnővel kötött frigyéből születtek.

Géza helyzete tehát stabilizálódni látszott, s az írásos források szerint megkezdődtek a tárgyalások Salamonnal a hatalom visszaadásáról. Géza 1077 áprilisában halt meg, feltehetően váratlanul. A későbbiekben felmerült a gyanú, hogy megmérgezhették, ám a korszak egészségügyi viszonyai között korántsem volt ritka a hirtelen bekövetkező haláleset. Meggyilkoltatni pedig éppen Salamonnak nem érte volna meg, hiszen éppen Géza halálával esett el a trón visszaszerzésének lehetőségétől. I. Géza halálának valódi haszonélvezője öccse, László volt, aki már egyáltalán nem akart megbékélni a még mindig törvényes királlyal, Salamonnal. Mint a Képes Krónika írja: „Amikor a magyar nemesek meghallották, hogy Magnus király meghalt, egész sokaságuk öccséhez, Lászlóhoz gyűlt, és egy értelemmel, közös szóval és egyetértő akarattal őt választották az ország kormányzására, vagyis helyesebben buzgó és állhatatos kéréssel rákényszerítették …”

A váci temetkezőhely

Bár Géza mindössze három évig uralkodott, de volt alkalma temetkezési helyről gondoskodni. Bár két bencés apátságot is alapított és egy társaskáptalan felélesztésére is volt gondja, elődeivel ellentétben, úgy tűnik saját akaratából egy katedrálisban temetkezett. A középkori források, konkrétan a Képes Krónikában fennmaradt legenda egyértelműen Gézához kötik a váci püspökség és katedrális alapítását illetve építését, bár ez nem tartotta vissza a modern kor történészeit, hogy folyamatosan megkíséreljék a váci egyházmegye alapítását valamely elődjének tulajdoni. A legenda szerint a Géza által alapított Vác városa egy hasonló nevű remetéről kapta a nevét aki ezen a helyen élt. Géza a mogyoródi csata előtt egy látomás hatására tett fogadalmat a váci Szűz Mária egyház alapítására, majd a csata után egy másik látomás alapján jelölte ki pontos helyét. A két látomás helyén pedig Szent Péter tiszteletére épített egy kápolnát. A közelmúltban Tettamanti Sarolta által megkezdett, majd Batizi Zoltán által folytatott ásatások tisztázták a váci katedrális építéstörténetét. Helyén, a Duna partján emelkedő dombon feltehetően valaha egy római kori őrtorony állhatott. A 11. század elején ennek a helyére egy udvarház épült, amit később átalakítottak, mellé tornyot építettek. Az átépített udvarház hasonló épület lehetett mint a Duna túl partján, a közelben álló, Péter király korában épült Budai palota. Feltehetően ehhez az udvarházhoz kapcsolódhat Vác remete személye. Neve szláv eredetű, a Vaclav név lerövidült formája. Talán a Szent István korában, a cseh Szent Adalbert köréből Magyarországra került térítő papok egyike volt, aki az itt álló királyi udvarház papjaként folytathatta a környék jobbára pogány lakosságának keresztény hitre való térítését, és ennek következtében alakulhatott ki helyi kultusza. 1074-ben Géza az udvarház keleti oldalához építtette hozzá a háromhajós, háromapszisos Szűz Mária bazilikát, majd annak elkészülte után az udvarházat lebontva, annak helyére egy négy oszlopos kriptával ellátott nyugati szentélyt emeltek. E szentély minden bizonnyal Vác remete helyi tiszteletét volt hivatva szolgálni.

Gézát a bazilika közepén temették el 1077-ben. A katedrálist a későbbi évszázadokban többször jelentősen átépítették, először a 13. században, majd egyszer a 14. században, végül a 15. század végén, de az alapító király sírját nyilván mindig tiszteletben tartották a templom fő helyén. A törökkor harcaiban a székesegyház megsérült, elvesztette tetőzetét, de falai a nyugati tornyok kivételével még a török kiűzése után is álltak. Ezek szisztematikus bontása csak 1720 körül indult meg, miután a ferencesek megszerezték a területet, és a katedrális helyén saját rendházuk építésébe kezdtek. Az alapozás aljáig kibontott falak köveit a kolostorukhoz használták fel olcsó építőanyagként. A középkori székesegyház maradványai kisebb részben a mai ferences kolostor déli szárnya alatt helyezkednek el, nagyobb részben mellette kerültek elő. Két évvel ezelőtt Batizi Zoltán régész azonosította a középkori templom közepén a valószínű sírhelyet, amelynek eredetileg kváderekből kifalazott sírgödréből már a kőanyagot is kitermelték a 18. században. A gödörben több egyén csontmaradványait találták, ezek feltehetően a sír feldúlásakor és lerombolása során kerültek a sírgödör visszatöltésébe. I. Gézával kapcsolatba hozható csontmaradványt nem találtak, bár nem is folyt teljes körű vizsgálat a székesegyházban fellelt nagyszámú temetkezéseket illetően.

Az ásatások eredményeként sikerült azonosítani a székesegyház és a korai udvarház alaprajzát és építési periódusait. Az elért eredmények ellenére azonban a kutatás folytatása, a város első székesegyházának és I. Géza temetkezésének bemutatása nem szerepel a tervek között, hiszen a terület tulajdonosaként a ferences rendtartomány (partnerségben a piaristákkal, a magyar kormány támogatásával) a határozat szövege szerint „pályaorientációs központként és munkaképesség-vizsgáló állomásként, illetve tudományos kutató- és módszertanfejlesztő központként a Piarista Rend Magyar Tartománya fenntartásában működő, mentorszolgáltatást nyújtó és mentorképző Munkaerő-piaci Elhelyezkedést Segítő Speciális Fejlesztő Központot” hoz majd létre a kolostor épületében, amivel feltehetően évtizedekre ismét parkolópályára kerül a királyi temetkezőhely.

Kovács Olivér – Buzás Gergely