II. István: hálátlan utókor, elveszett sírhely
Kálmánhoz hasonlóan fia, II. István emlékezetét is eltorzították a középkor folyamán. Másfél évtizedes uralkodásának részleteiről csak két évszázaddal későbbi forrás számol be először – erősen kritikus hangon. Temetkezése a családban unikális – bár régészeti kutatására még nem volt lehetőség.


Persze valószínű, hogy Istvánnak nem voltak az apjáéhoz mérhető képességei, így a külpolitikai vállalkozásai is sikertelenebbek voltak. Házassága nem tisztázott: elsőként a Képes Krónika írja, hogy „István király nem akart magának törvényes feleséget venni, ágyasokkal és szeretőkkel élt. Ezért a bárók és főemberek, fájlalván az ország elárvulását és a király gyermektelen voltát, hoztak neki feleséget, egy igen nemes úrasszonyt, Guiscard Róbert apuliai király leányát (Krisztinát).”. Ez azonban nyilván téves adat (a normann kalandor már 1085-ben meghalt), s István felesége II. Henrik regensburgi várgróf leánya, Adelheid volt. Feltehetően ennek a bajor rokoni szálnak köszönhető, hogy uralkodása alatt (Csehországot kivéve) nem volt nyugati irányú konfliktusa. A „Nyugattal” való jó kapcsolatát jelzi az is, hogy a premontrei szerzetesrendet már a pápai jóváhagyás után négy évvel, 1130-ban megtelepítette Várad-hegyfokon, látótávolságnyira a váradi székesegyháztól. Szintén a Krónika állítja, hogy „Amikor azonban halálán volt, lemondott a királyságról, és szerzetesi köntösbe öltözött - uralkodásának tizennyolcadik évében; Váradon temették el.” Bár a számadat helytelen, e közlés nyomán feltételezhetjük, hogy az alig egy évvel korábban alapított premontrei apátság szerzeteseire bízták az elhunyt uralkodó lelki üdvének gondozását.
Ellenségek, lázongók
Amit biztosan tudunk, hogy II. István akadálymentesen kerülhetett a trónra apja, Kálmán halála után. A koronázásakor tizenöt év körüli kamasz volt, ám ifjabb királlyá már tizenegy évvel korábban megkoronázták – erre válaszul fordult a trónkövetelő Álmos herceg először a német császárhoz, majd a lengyel fejedelemhez. Ez a puccskísérlet is sikertelen volt és Kálmán 1115-ben megvakíttatta Álmost a fiával, Bélával együtt, így 1116-ban velük nem kellett ellenlábasként számolnia II. Istvánnak.
A belpolitikai környezet tehát kedvező volt, ám a külpolitikai kevésbé. Már uralkodásának első hónapjaiban visszaszerezte a hatalmat Velence a Dalmát területek felett (amelynek István a királya volt az azt megelőző évig). Szintén 1116 tavaszán került sor az Olsava menti csatára I. Vladisláv cseh fejedelem csapatai ellen, amelynek végeredményéről eltérően nyilatkoznak a cseh és a magyar források. Ám akármelyik fél is győzedelmeskedett a csatában, a csehekkel való viszonyt az 1126-os megbékélésig elmérgesítette a konfliktus.
Megromlott a viszony Bizánccal is, részben éppen Dalmácia miatt, ahol a velencei dózse törekvéseit támogatta I. Alexiosz. A tengermelléken II. István csak 1124-ben ért el ismét sikert, még ha az kérészéletűnek bizonyult is. Az orosz fejedelmi belviszályába 1123-ban avatkozott be István, ám a hadjáratot – későbbi források szerint – saját előkelői elégedetlensége miatt volt kénytelen feladni.
A húszas évek közepe feltehetően némi belpolitikai bizonytalanságot hozott – ekkor kerülhetett sor Álmos utolsó összeesküvésére, ami után Bizáncba szökött, majd rövidesen meghalt, miközben fiát, a későbbi II. Bélát a pécsváradi bencés kolostorba vitték. Részben Álmos befogadása miatt két évig tartó fegyveres konfliktus alakult ki Bizánccal.
Ha hiszünk a későbbi írásos forrásoknak, uralkodása vége felé az előkelők fellázadtak ellene. A Krónika így ír: „Történt pedig, hogy a király Egerben nehéz betegségbe esett, már mindenki azt hitte, hogy halálán van. Hiú reménységtől vezettetve, Bors ispánt és Ivánt az árulók királlyá választották. Mikor pedig a király Isten akaratából jobban lett, Ivánnak fejét vétette, Bors ispánt pedig csúfosan kivetette az udvarból Görögországba, és azt határozták, hogy atyafiságából ezután senki se legyen méltó arra, hogy belépjen a királyi udvarba.” Kálti Márk szerint ezután árulták el neki, hogy megvakított rokona Pécsváradon él, s ezt örömmel fogadta. „Nyomban követeket küldött Szerbiába, és Uros nagyzsupán leányát hozták el Bélának törvényes feleségül. Ez nem sok idő múltán szülé Gézát; ennek hallatára a király váltig örvendezett. A király Tolnában rendelt számára élést, és királyi évdíjat adott neki.”
A békülés eredménye ez lett, hogy ha Álmos-ágán is, de még másfél évszázadon át az Árpád-ház tagjai ülhettek a magyar királyság trónjára.


II. István temetkezéséről a legfontosabb adat a Képes Krónika közlése – még ha nem is nevezi meg konkrétan a Várad-hegyfoki premontrei apátságot. Ezt az épületegyüttest a tatárjárás során felégették, majd újjáépült, ám idővel ismét elnéptelenedett. A 15. század végén előbb a karthauziak, majd a ferencesek kapták meg, ám a török időkben véglegesen elpusztult. A területén ma családiház-övezet van, ahol sosem folyt szisztematikus kutatás, ám a közmű munkálatoknál már bukkantak középkori falmaradványokra, amelyek akár templomhoz, akár kolostorhoz is tartozhattak. Legutóbb 2008-ban nyithattak így szondát, amelyben az épületmaradványokon kívül 13-14. századiként azonosított temetkezésekre bukkantak. A beszámolók szerint a premontrei rend tárgyalni kezdett a mintegy ezer négyzetméteres terület megvásárlásáról, ám a magasnak ítélt vételár miatt nem tudták megvásárolni a telket.
Az apátság pontos kiterjedése a kevés régészeti információ miatt jelenleg nem megismerhető, a király temetkezésének a maradványa (ha azonosítható még) csak nagy szerencsével kerülhet elő a magántulajdonban lévő, beépített telkeken.
Buzás Gergely - Kovács Olivér
-
Túlélő villa Aquincum határában, BTM: Garády Sándorra emlékeznek
2025-02-13 10:59:20 -
Mindenki Mohácsa: források és válságok
2025-02-09 18:27:03 -
Korszakos eredményeket is hoztak tavaly a feltárások Visegrádon
2025-02-04 16:50:47 -
Átadták a Kubinyi-díjakat
2025-02-04 16:34:46 -
BTM: gyűjtögetőktől a honfoglalókig, Kaposszentjakabon még nem ért véget a kutatás
2025-02-02 15:06:56 - További cikkek megjelenítéséhez kattints ide!
-
Túlélő villa Aquincum határában, BTM: Garády Sándorra emlékeznek
2025-02-13 10:59:20 -
Mindenki Mohácsa: források és válságok
2025-02-09 18:27:03 -
Korszakos eredményeket is hoztak tavaly a feltárások Visegrádon
2025-02-04 16:50:47 -
Átadták a Kubinyi-díjakat
2025-02-04 16:34:46 -
BTM: gyűjtögetőktől a honfoglalókig, Kaposszentjakabon még nem ért véget a kutatás
2025-02-02 15:06:56
-
Korszakos eredményeket is hoztak tavaly a feltárások Visegrádon
2025-02-04 16:50:47 -
Széchenyi Ferenc Emlékérmet kapott Buzás Gergely
2024-12-19 18:47:20 -
Látható a páratlan reneszánsz szoborlelet
2024-12-17 09:32:22 -
A kardok után bemutatkoznak a reneszánsz szobortöredékek
2024-07-13 00:37:38 -
Benedetto da Maiano visegrádi oltára
2024-05-27 18:49:47